Job 26

1Jób pedig felele, és monda: 2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! 3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

5A halottak is megremegnek [tőle;] a vizek alatt levők és azok lakói is. 6Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 8Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

9Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. 10Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. 12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

14